Lábbeli
Sikerült !!!!....Miután több üzletet sikerült bejárnom, mint amihez kedvem volt, múlt héten sikerült megoldanom a lábbeli kérdését.
Kétféle menyasszonyi cipö létezik szerény tapasztalataim szerint. A szép és kényelmetlen és a ronda és kényelmes. A két csoport keveredése teljesen kizárt, illetve ha mégis hiba csúszna a mátrixba, akkor gyorsan eltünik a piacról.
Egyetlen egy közös tulajdonságuk van: DRÁGÁK !!!!
Volt egy cipellö a lábamon annó. Ez volt az elsö , amit felpróbáltam. Iszonyú szép lábikót csinál, rettenetesen kényelmes volt, a dízájn sem volt rossz, bár hiányoltam belöle kis rafinériát. Na de...
Az ár,hát igen...136 Eurora kostálták, ami nem kevés valjuk be, de sajnos azt kell , hogy mondjam , még így is barátságos.
Múlt héten úgy döntöttem, hogy mivel a látottak és felpróbáltak alapján ez volt a legjobb, elviszem. Elmentem az üzletbe, mondtam a kedves hölgynek , hogy milyen ügyben járok itt. Rám vigyorgott. "Magának milyen piszok szerencséje van! Èpp 10 percre áraztuk le 89 Euróra!"
Ezek után a vigyor az én arcomon lakott!
Ahogy a nagyok...
Jelentem május 23-án hivatalosan Szappanos részleggel bövült amúgy sem kis családunk. Èrtsd Halász Csabi feleségül vette az ö Dináját végre :D
Na ebböl persze nem lehet kimaradni, úgyhogy legalább a nöi részleg nyakába vette az autópályát meg a légifolyósokat és meg se állt Dunaharasztiig. Elvégre meg kell tudni, hogy csinálják a nagyok, ha augusztusban labdába akarunk rúgni mellettük. :)
Igazi nagy esküvö volt, több mint 200 fös vendégsereggel. Mozgáshiányban sem szenvedtünk. A kiadós ebéd után sikerült a komplett csapatot fél Peregden felvonultatni magas sarkú cipöben, 26 fokban. Nem mondom, hogy minden vízhólyagot megérte... :)))
Na de...Hogy tud mulatni a Halász család, arról tanúbizonyságot nyerhettünk. (Baromi büszke vagyok rátok amúgy ezért!)
Kezdödött azzal, hogy bolondesküvöt szerveztek az ifjú pár tiszteletére. Föbb 
szereposztásban: Zsolt, mint az ifjú ara egy spanyol leányálomesküvöiruhadivatervezöket megszégyenítö kreacióban (oldtimerkorú függönyök felhasználásával), Süni szívdöglesztö, bár nem egészen színjózan völegényként (bár azt hiszem ez nem volt a forgatókönyv része:), Timi mint barbiestájlis nyoszolyáslány, Babó az abszolút felkészült ministráns és végül, de nem utolsó sorban a zseniális bíborós úr (mert nehogymán alább adjuk az egyházi ranglétrán) Miki személyében, aki egyházi személyiségeket felülmúló magabiztonsággal és eleganciával tette tökéletessé a reá osztott szerepet. Annyira zseniális volt, hogy ezt visszaadni nem lehet !!!
Persze a táncparketten is nagyot alakított a család. Aki élt és mozgott, a tizenévesektöl kezdve az erös hetvenesekig pörgött, táncolt a fantasztikus zenekar által játszott talpravalóra. Ösztáncot kezdeményeztek, vonatoztak. Ha valaki nem kapott kedvet tölük, azt még sajnálni se tudom...
A Tesómmal mi spec 2-ig bírtuk. Az apu valamikor fél hatkor boklászott haza, úgy hogy elötte elsöként letesztelte az asztalok teherbíróképességét. A többieknek is nagyon tetszett az ötlet, így a parkettröl felmásztak hozzá és úgy táncoltak tovább. Hely az nem volt, de ez nem különösebben zavarta a társaságot. :D
Hogy mennyire belejött az öreg (bocs, id.) Halász a mulatozásba, az leginkább azon mérhetö le, hogy másnap Taksonyban, a Sziget Ètteremben elsöként afelöl érdeklödött, hogy mennyire stabilok az asztalaik :D
Mondanom se kell, így már nagyon izgulunk augusztusban. Dina, Csabi magasra raktátok a mércét! De egy ilyen családdal úgye semmi se lehetetlen ?!
Meghívó
Reméljük minden érintettnek sikerült már személyesen találkoznia, ezzel a "papírdarabkával". (Ha nem kérlek szólj, és nagy szégyenkezés mellett kézbesítünk egyet.)
A meghívó Ami barátnönk keze munkáját dícséri. Munkamegosztás a következöként lehetne leírni: én felvázoltam, ö megálmodta és megteremtette. Ezúton is nagy hála érte! Hogy milyen csodákat ad még ki a kezei közül, azt legjobban a www.amirajz.freeblog.hu-n lehet megsassolni. :D
Ès ha már hála, akkor jusson egy nagy adag Dina barátnémnak is. Ö nemcsak a nyomdai munkálatokat felügyelte, bonyolította, hanem a passzos borítékot is felkutatta.
pók a falon
Nem tüntem el, ne tessék megijedni.
Csak lassan , de biztosan vannak fogalmaim arról hogyan érzi magát a dolgos pók pajtás. :D
Csütörtökön repülök haza. Csabi unokatesóm végre házasságra adja a fejét és feleségül veszi az ö Dináját. Persze ezt nem lehet kihagyni, szóval megnézem hogyan csinálják a "nagyok"! :)
Persze nemcsak efféle dorbézolásból áll az élet! Még mindig esküvöi cipöt hajkurászok . A múlt héten felpróbáltam egyet és hát gyönyörü lábat csinált az alsó végtagjaimból. Rettenetesen kényelmes volt a maga 5 és fél centis sarkával,csak a kinézetével nem voltam 100 % elégedett. Ìgy nem marad más , mint a budapesti kínálatot is szemügyre venni. :D
Aztán Tücsivel van randevúm. Nemcsak renoválásra, hanem próbafrizurára is. Még nem tudja mire vállalkozik. Majd keresek egy jó kis frizit, igazi kihívásokkal, ne unatkozzék a drágám!
Dina és Ami barátném jóvoltából a meghívó projekt vége felé járunk. Èrtsd nyomdában van. Ha minden igaz péntek este kézbe vehetem. Onnantól kezdve már csak a kézbesítés a kihívás!
Ja aztán itt a Frank keresztlevelével szívozok. Oma tök édi volt és beszerezte. Az már neki is feltünt , hogy a titkárnönek sikerült a Heikét, Heinkénak átkeresztelni. Az viszont már csak nekem , hogy sikerült a kiállítás dátumát is elírnia. Vissza a jövöbe effektus! Finoman szólva vannak teóriáim arról, hogy hol járt az esze, de ezt most mindenkinek a saját fantáziájára bízom.
Ès hogy ne unatkozzak munka, háztartás, anyagbeszerzés az útra, dekorációs elökészületek a nagy napunkra stb,stb.
Lehetne írni erröl hosszasan...de majd máskor! :D
Szarul, de büszkén...
Ma nagyon cudar napom volt!
Kezdödött a városházan, ahova egy hét alatt másodjára tértünk be ugyanazért a dologért. Persze megint üres kézzel távoztunk.
Na de kezdjük a dolgokat az elejéröl. Kell nekünk egy adókártya. Mivel frigyre léptünk egymással, német törvény szerint, kedvezöbb adózási csoportba kerülünk. Pontosabban kerülnénk, ha kapnánk egy nyamvadt papírt erröl.
Elsö számú probléma: köztudottan dupla házszámú épületben lakunk 5 éve. Mikor beköltöztünk, a személyinkbe az egyik okos tisztviselö nálam 10-t írt be, a Franknál 12-t. Ez egyikünknek sem tünt fel addig, ameddig házasságra nem adtuk a fejünket. Mert onnantól folyamatosan jött a sztendert kérdés, hogy egymás mellett lakunk-e.
Ok, elküldtek elöször a céghez, akitöl béreljük a lakást, hogy töltsönek ki egy papírt, hogy hol lakunk. Mi múlt héten el, nagy nehezen kitöltötte, bár rohadtul nem értette a dilemát, mert minden hivatalos papírban 10-12 szerepel. Miután meggyöztem arról, hogy nem követ el okmányhamisítást, csak a hivatal értetlenkedik magas fokon, "pöcsétet" is nyomott rá.
Ma újrajátszottunk. Vittük a szerzödést is, hátha valaki rájön, hogy a hiba nem a mi készülékünkben van. Megértette. Èn már majdnem fellélegeztem, de korai öröm volt ez, most már látom.
Mondom neki, hogy adópapír. Mondja, hogy már kaptunk idénre. Mondom változott az osztály, ezt kellene bejegyezni. Jah...hát ki kell kérni azt a munkaadótól, hogy ök betudják jegyezni. Nem akarom részletezni, hogy hová mindenhová kívántam öket zabot hegyezni.
Miért nem lehet ilyen infókat a bárgyú ügyféllel elöre tudatni ? Hogy hatodszorra is visszamenjen? Ráadásul nagyon magyarosan megy az ügyintézés. Emberek hada, 20 helyböl 4-nél vannak, ebböl 2 dolgozik. Nem aprózzuk el!
Hazamentünk mérgünkben és megreggeliztünk. Aztán Frankot leadtam munkába és mentem volta gummit cserélni, de ott annyian voltak , mint az oroszok. Napoltam! Mondjuk irtó jól nézek ki a nyári gummijaimmal telepakkolva, de ilyeneken sem akadunk fel.
Aztán elmentem dolgozni. Nem kellett volna! Sok munka volt, beszart a nyomtatónk vagy kétszer, olyan kártyával akartak fizetni, amit nem olvasott a gép. Mindez röpke fél óra alatt! Arra elég volt, hogy agyilag lepusztuljak! Ja közben meg szombaton tovább dolgozhatok, mint tervezve.
Miután valahogy elszabadultam a munkahelyemröl és elég frusztrált voltam, benyögte emberem, hogy zavarna-e , ha a szülinapomon (vasárnapra esik és az egyetlen munkától mentes nap...még) elmenne dolgozni. A válaszomat most mindenki kiszínezheti magának...
Aztán jött Ami meg Sas barátom a skypeon, meg az anyukám a telefonban és sikerült mosolyt csalniuk az arcomra. Ezer köszönet nektek!!!!
Megesett :D
Jelentem másfél hete házasok vagyunk....Ìgy rohan az idö!
Nagyon szép esküvönk volt (bár valószínüleg mindenki ezt meséli az utókornak a sajátjáról :D), kellemes idövel, gyönyörü helyszínen, boldog részvevökkel.
Reggel óta nagy készülödés volt. Frank elment apuval autót mosni (a sajátunkat már sikerült pénteken rendbe rakni) és elhozta a fergeteges virágcsokromat. Mire mindenkit kikentünk, kifentünk, rendbe tettünk addigra már idö is volt. Repült is a karaván Schloss Dyck felé, hiszen jó egy órás út állt elöttünk.
A parkolóban sikerült a násznép másik felét összeszedni , így egyesült erövel rohamoztuk meg a polgári esküvönk színhelyét. Anyosómat már úgy fogadták, hogy nem akarták kutyástul beengedni. Kicsit szívgörcsöt kaptunk, mert az eb nem csak családi tartozék, hanem a gyürüsfiúnk is volt. Miután sikerült kisilabizálni, hogy ki is a mi anyakönyvvezetönk (kb. 5 perccel a ceremónia elött. Mi egy idösebb úrra vártunk, ehelyett egy kollegináját kaptuk, na de ilyeneket nem akadunk fel :D) és meggyözni arról, hogy a négylábú fontos kelléke a következö fél órának, el is kezdhettünk igent mondani.
Nagyon aranyosan levezette a dolgot, szívhez szólóan. Vigyáznom is kellett, hogy nehogy elpityeredjek. Jött is a nagy pillanat, amikor gyürüt cseréltünk volna. Igen ám, de kutya barátunk kényelmesen elterült a gyürüpárnán és húzta zavartalanul a lóbört. Anyósomnak végül sikerált felébresztenie, de szegény nagyon nem értette, hogy miért kell neki épp most, és nem lehetne inkább úgy , hogy valaki öt csak szeretgeti...Munkamegosztás mellett döntöttünk, Frank a gyürüket szedte le a párnáról, én Nicket tartottam sakkban, úgy hogy fülmasszázst kapott. :D
Ezek után Frank felhúzta rám fordítva a gyürüt, csók, meglennénk.
Gyors fotózás a teraszon, majd elindultunk a násznéppel a bisztró felé, ahol a némi elemózsiával és kávéval akartuk megkoronázni a nagy napot. Nekem mondjuk nem sikerült messze jutnom, mert az öntapadós harisnyám nemcsak felmondta a jobb lábamon a szolgálatot, hanem gyönyörüen, nagy ívben el is kezdett futni . Na ilyenkor mi van ? Andi, meg a Tesóm falazott, én meg próbáltam kihámozni magam a cuccból. Persze nem volt egyszerü mutatvány, de sikerült jókat röhögnünk.
A bisztróban nemcsak terült asztallal vártak bennünket, hanem forró levessel, finom fasírttal, isteni bagettettel és még istenibb almatortával, amivel a ház joggal büszkélkedik. Az anyukám és Yasemin egy egy müsorszámmal kedveskedtek, amiért ezúton is nagy köszönet nekik. Nagyon örültünk!
A fantasztikus csokrommal meg nem kezdtem el dobálozni, hanem négy részre bontva (eleve így lett kötve) mondtunk köszönetet szülöknek, nagy szülöknek, akiknek sikerült nemcsak meglepödniük, hanem jól meg is hatódniuk.
A napot mondjuk sikerült majdnem nem a saját lábamon lezárni. Mivel harisnya nélkül mozogtam, sikerült egy idö után beleragadnom úgy a cipömbe, hogy nem tudtam már megmozdulni benne. Hála a Tesómnak, mégis sikerült elhagynom az épületet.Díszmagyarban, fehér zokniban, fehér mokaszínben...avagy nagyon toplisan, de a saját lábamon!!! Hogy pár méterrel arébb megcsodálhassam mit müvelt a Frank nagynénije, Claudia az autómmal.
Smartie gyönyörü lett! Frank nevetve meg is jegyezte útközben, hogy az még csak haggyán, hogy egy Smart az esküvöi autónk, de szerinted hány ember látott már menyasszonyt vezetni ? :D Nem vagyunk mindennapiak !!!
Ès hogy milyen a házas élet? Igazából fog sincs. Tudom, hogy igent mondtam, hogy volt egy fantasztikus napunk, meg hogy mostanság el kell gondolkoznom azon hogy hogyan is kell aláírnom, na de ezen kívül...és mégis rettenetesen boldog vagyok, vagyunk, szóval jól átgondoltan ajánlom mindenki szíves figyelmébe. :D
Négylábú segítség
Az jó, hogy mi már ennyire ki vagyunk találva ruhaügyileg. Bár jelentem a cipödillema egyik részröl sem bírt 
megoldódni, de hát bizakodunk augusztusig.:D
Viszont sikerült rátalálnunk a tökéletes gyürühordozónkra. Kiváló refenciákkal rendelkezik. Elegáns megjelenés, kellemes , nyugalmas társaság (csak ágat, labdát vagy kistermetü, vérmes kutyát ne lengessen az ember az orra elött) és szóra hallgat. :D
Nick, Heike anyósom és Wolfgang kutyusa, 2 éves labrador. Mondjuk kutyus nem egészen passzos kifejezés. Èn inkább a táncoló póniló megnevezés mellett tenném le a voksomat, mert sem méretében (nagyobb, mint a labradorok többsége), sem mozgásában (az összes mozgatható része más írányban jár, ha mozgásba jön) nem ebszerü.
Sajnos a nagyközönség elött nem kerül bevetésre. Na nem mintha lámpalázas lenne, csak nem engedik be a templomba. :(
Ha esetleg sikerülne megörökíteni a nagy pillanatot videón vagy fotón , ígérem mellékelem. Addig is íme a föpróbás kép az úrról...
Hála a jó égnek...
Hála a jó égnek az én menyasszonyi ruhámat már sikerült októberben Andi barátném segítségével kiválasztani. Az itt közölt fotó nem a "nyertes" darabot testesíti meg, csak illusztrációként szolgál. Pontosabban enged következtetni arra , hogy milyen lesz a kiválasztott darab...darabok :D
Merthogy 2 esküvöi ruhám van ! Ne tessék megijedni, nem a nagyzolási mánia tört ki rajtam. Technikai okai vannak, ennek a megoldásnak. A föruhám olyan nehéz a hosszú, levehetlen sleppje miatt, hogy abban valószínüleg megpusztulnék a nagy melegben. Arról nem is beszélve, hogy abban se táncolni nem tudnék, hát még felkeresni a mellékhelységet. Szóval ez csak az úgy nevezett showruhám a templomba, meg fotózásra. :D
A kedves hölgy, akitöl béreljük ezeket a spanyol ruhakölteményeket, rögtön felismerte a helyzetet , ezért tett egy ellenállhatatlan ajánlatot. Azt mondta, hogy vigyem el a showruhát és válasszak mellé egy másikat, amiben tudnék táncolni. Ja és persze mindezt egy áráért !
Persze rögtön kaptam az ajánlaton és októberben le is foglaloztam. Mint kiderült ez egy rendkívül okos döntés volt részemröl.
A ruhát annyian szerették volna már augusztus 8-ra elvinni, hogy már kétségbeesetten próbáltak egy második darabhoz hozzájutni. Persze eredménytelenül, mert tavalyi modellröl volt szó. Azt meg csak az adott évben lehet megrendelni.
Most már csak nekem is egy cipellöt kell hozzá szerválnom, aztán kész a Hamupipöke!!!! :D
Völegény
A völegényt sikerült kistafiroznunk! Teljesen véletlenül...Hétfön elmentünk nézelödni, hogy milyen a kínálat errefelé. A második boltban sikerült egy telitalálatra szert tennünk. Miután a kedves úriembernek megmutattam a ruhámat, ö összekombinálta a Frank fizikai adottságaival. Sötétbarna öltöny, krémszínü mellénnyel (hímzett virággirlandos) és passzos nyakkendö. Ìrány az öltözö...Hát amikor kijött, nos...nagyon, nagyon, nagyon fess és elegáns úriemberrel találkoztam ...mintha egy katalógusból ugrott volna elö.
Szóval megrendeltük, befizettük rá a beugrót, kb. 6 hét múlva haza jön velünk. Most már csak passzos cipö kell...
Turné
Megjártuk a hadak útját! Pontosabban ez így ebben a formában nem igaz! Nagyon kellemesen töltöttük a hétvégét és még produktívak is voltunk! Frank nagyszüleinel aludtunk. A nagymamája vacsival várt minket és mindenki, akinek már volt szerencséje a konyhájában landolnitudja, hogy iszonyú finomakat tud varázsolni.
Aztán épp , hogy lenyeltük az utolsó falatot a nagypapája már pakolta is el a tányérokat, hogy oszhassa a lapokat. Azt hiszem neki is nagy elvonási tünetei voltak! Mindenesetre megvertük a fiúkat 2:1-re egy parádés menetben. Tényleg fantasztikusok voltunk!
Odaadtuk a meghívókat is. Mindenhol hatalmas vigyort csalt az emberek arcára, tehát ebböl a szempontból telitalálat volt.
A polgári esküvönk helyszínén is voltunk. Nekem teljesen elállt a lélegzetem. Schloss Dyckröl én csak képeket láttam eddig, de így, még zuhogó esöben is gyönyörü volt! Körbejártuk a parkot, láttunk fekete hattyúkat, akik éppen tojást költöttek, kacsákat, akik kényelmesen andalogtak a pázsiton. Mivel esett, szinte egyedül voltunk.
Ìme néhány fotó bizonyítékul! Tessék nézelödni, ámulni...:D
Visszaszámlálás
Hölgyeim és Uraim :D A naptár szerint egy hónap múlva lesz az esküvönk. Mit mondjak ?! Kezd izgi lenni a dolog.
Elintéztem a papírjaimat, vagyis valószínüleg idöben megkapom az új személyimet illetve az útlevelemet. Nem ment mondjuk egyszerüen a dolog, az útlevélért például két ujjlenyomatot kellett otthagynom. Tisztára úgy éreztem magam , mint valami bünözö. Mondjuk a biometrikus igazolványképem alapján ítélve simán kapnék 10 évet. :D
Aztán beirattam magunkat a tánciskolába. 22-én kezdödik és nagy reményeim vannak ez ügyben. A Frankból minimum a következö Fred Astaire-t kell faragniuk. :D
Vasárnap, ha minden igaz elintézzük a bisztrót is, ahová a polgári esküvönk lezavarása után szeretnénk beültetni a tisztelt násznépet. Persze csak szerényen vígadunk...
Ja és kész vannak a polgárira a meghívóink. Frank választotta a dízájn, a szövegért nekem kell felvállalnom a felelösséget. :D
Ami barátnénk már belekezdett az augusztusi meghívók megtervezésébe. Hagyott belepillantani és azt hiszem nem árulok el sokat azzal, ha azt mondom sikerült ismét valami fantasztikusat kiötlenie.
Példakép :D
A jó házasság titka...azt hiszem ha valakik, akk
or ök ketten bizonyosan tudják. Hanni és Hans Bohnen, avagy Oma és Opa, február 7-én ünnepelték az aranylakodalmukat.
Nagyon készültünk rá. Claudia feldíszitette az autót virággirlanddal, Reiner volt a soförjük, Günter és Angela kocsisjátékot játszott a tisztelt egybegyültekkel. Kaptak tortát és szerenádoztunk nekik egy dallal, melynek szövege csak rájuk volt írva. Volt vendégkönyv is, ahol mindenki háatrahagyhatta a nyomait és arany képkerettel megörökítettük a vendégeket.
A magam részéröl egy Best of...albummal kedveskedtem az elmúlt 7 év (ennyi a szolgálati idöm) legjobb képeiböl és egy ehhez tartozó történettel.
Azt hiszem sikerült egy nagyon szép estével meggazdagodnunk. Egy azonban biztos! A dolog minden ízében példaértékü!
Ismerkedés máshogy...
Kérem szépen, ma szeretném a képen látható hölgyeket bemutatni. Hogy a dámák nem teljes 
szépségükkel bontják a tisztelt szemlélö józan eszét, az annak köszönhetö, hogy egy igen fontos tevékenység közben zavartam öket.
Fannira és Kicsire Dunaharaszti kellös közepén találtam. Amikor elöször találkoztunk , el se tudtam képzelni , hogy ök tényleg itt laknak, mert ismerni véltem a kertek nagyságát. A két hölgy mamájukkal , Csinossal (sajnos a képen nem látható) , 2 kutyával és néhány macskával osztják meg a "belvárosi" zöldet.
Akik ismernek, tudják hogy bár életemben csak egyszer ültem lóháton, ennek ellenére nagy lóbolond vagyok. Egyszerüen lenyügöz a szépségük, a szelíd természetük, az okosságuk.
Vegyük például Csinost, aki kíválóan közlekedik forgalomban, ismerve például a piros lámpa fogalmát. A magyar vezetési szokásokat nézve, ezzel óriási elönyben van nem kevés autóssal szemben. :D
Ezen felbúzdulva és nem utolsó sorban romantikus alkat révén, élöben is lesz alkalmam bemutatni a hölgyeket, ha augusztus 8-án a templomhoz kísérnek!
Száll az idö...
Hát igen, repül az idö rendesen! Remélem sikerült kipihenni az ünnepek okozta "megpróbáltatásokat" és sikeresen megérkeztettek a 2009-es évbe!
Mi, a magunk részéröl, jól landoltunk. Miután abban a fenomenális élményben volt részem, hogy szilveszterkor 16 óráig dolgozhattam, nem éppen bulizós hangulatomban voltam. (ha egészen precízek akarunk lenni, inkább pankrációs kedvemben voltam, na de...) Frank is betegen fetrengett itthon, így csak a sarki vietnámi étterem tudott profitálni az állapotunkból. :D Mindenesetre miután istenien befalatoztunk, visszagurultuk kvázi a kanapénkra, megnéztünk egy jó filmet és láss csodát már majdnem 2009 volt!!!!
Mivel az új év rohamléptekben telik, próbálunk lépést tartani vele. Ennek keretében elintéztük például a polgári esküvönket. :D
Megismerkedtünk az anyakönyvvezetönkkel. Az idösebb úr nem csak telefonban, hanem élöben is rendkívül segítökész és kedves. Már ezért érdemes volt Aachenböl eljönni! Tisztáztuk vele a piszkos anyagikat, amik ezúttal tényleg piszkosak voltak. A pletykákkal ellentétben az új év új árakat is hozott és potóm 26 Euroval volt drágább az idei látogatásunk. Na mindegy! Legalább a belépöjegyeket megúsztuk!
Tehát immáron hivatalos: 2009 április 04-én, 13.30-kor a Schloss Dyck teraszszobájában véget vetünk vadházasságunknak és hivatalos kereteket adunk a kapcsolatunknak!!!!!
Miután jól végeztünk dolgunkat, gondoltuk megnézzük a tett színhelyét. Mivel azonban elözö nap olyan mennyiségü hó húlott , nemcsak hideg volt, hanem korcsolyapályának beillö útak.
Föleg Mönchengladbach közepén tapasztalhattam meg ennek milyenségét, amikoris sikerült majdnem közelebb ismeretségbe kerülnöm egy BMW-vel. Neki volt elsöbbsége. Èn , bár nem közlekedtem gyorsan, igyekeztem megállni motorfékkel, de ennek csekély hatása volt a csúszos gányon.Mivel a féket teljes mértékben elfelejthettem és Smartie már karácsonyfa jelleggel villogott a sok fékrendszer üzemeltetésétöl, kezdtem apránként a kézifékkel fékezgetni. Ès mit csinál idöközben emberem?! Ül halálnyugodtan mellettem, majd miután már gyanúsan közel járunk a BMW-hez megkérdezi tölem: "Nyuszikám, nem kellene lassan elkezdened fékezni?!"
Természetesen ö nem vette észre , az én már majdnem hösies és esélytelen küzdelmemet a farmotoros autómmal.
Végülis sikerült megállni. Nem a BMW-ben és nem keresztben. Aznap azt hiszem sikerült másodszorra letennem a jogosítványomat és remélem édsapám némileg büszke, hogy sikerült némileg megtanítani vezetnie. Akkoris, ha erröl nem éppen a sportos vezetési stílusommal teszek erröl tanúbizonyságot. :D
Az izgalmakat már sikerült lassan kiheverni és gondolatainkat a nászút felé terelni. Az anyagi helyzetünk felmérése után az álomút némi korrekción kellett, hogy átessen. Részleteket hadd ne áruljak el most, csak akkor ha a hónap végén minden bizonnyal sikeresen befizetjük a beugrót. A némi babonás viselkedésért elöre esedezem megbocsájtásért, de ígérem nem maradok adós a részletekkel! :D
Lassan talán el kellene gondolkoznom affelöl, hogy milyen módon tudnám drága Ami barátnöm munkáját segíteni. Szövegeket vár meghívó és egyébb "papírmunka" ügyében, mennek teljeskörü tervezését vállalta el. Èn már nagyon kíváncsi vagyok milyen csodálatos dolgokat sikerül a keze közül kiadnia...
Boldog karácsonyt :D
Boldog karácsonyt mindenkinek! Reméljük jól teltek nálatok is!
Mi most jöttünk vissza a karácsonyi busójárásunkból. Mindenhol és mindenkinél voltunk, fáradtabb vagyok, mint amikor elindultam (mondjuk ez nem nagy kunszt, ha összeszámolom mennyit pihentem vasárnap óta) és nagyon jól éreztük magunkat.
Elözöleg megígértem, hogy feltöltök egy pár képet az adventian dekorált kégliröl. Ìme...
Nagyon szeretem a karácsonyt és azt megelözö elökészületeket. Talán azért , mert Németországban ennek nagyon megadják a módját és mint fele-fele gyermek kvázi nekem ezt az anyatejjel oltották. Az érchegységi diótöröktöl kezdve az tömlyénszerü illatósítókig, nekem ez mind hozzá tartózik. Ès persze a harangok!
Az anyai nagyszüleim egy templom mellett laktak és én mindig is imádtam, amikor elkezdtek harangozni ! Itt Szentesete 5 és 6 óra körül megszólal a város összes templomának a harangjai. Ilyenkor szoktam felhívni az anyukámat és kinnt állok a balkonon a telefonnal, hogy ö is hallja. Mellesleg az aacheni dóm egyik harangja magyar, de meg ne kérdezzétek hogyan hívják, ezt ma már nem bírom elöbányászni a kicsi agyamból.
Szóval szép karácsonyi álmokat nektek is!
Segitö kezek
Az hogy ilyen szinten áll az esküvönk, az nem csak én szervezési készségemet dícséri.
Rengeteg segítséget kapok mindenhonnan és ezt szeretném megköszönni.
Itt van például Vivi barátném, aki az esküvöi torta esetében nyújtott nem kevés segítséget. Nemcsak felmutatott egy pár lehetöséget, hanem mostanság kapcsolattartóként is fungál. Kösz, hogy vagy!
Aztán Andi barátném, aki az esküvöi ruha kiválsztásánál volt segítségemre. Nemcsak fuvarozott, fotózott , hanem a véleményével könnyebítette a ruhaválasztás kellemes, de mégsem könnyü feladatának megoldását. Februárban megnézi velem a 2009-es modelleket, hátha sikerül felül múlni, azt amit kinéztünk. Mondjuk erre öszíntén szólva, szerintem nincs sok remény, de nem vagyok semmi jónak elrontója :D
Ö az esküvön is az árnyékom lesz és öszíntén szólva el se tudok képzelni jobbat!
Dina barátném a PR jobbkezem. Intézi az összes nyomdai munkát, kivitelezöt keres a különbözö agyrémeimre. Igazi jótündér ö nekem!
Ès last, but not least AMI barátném, akit külön kiszeretnék emelni. Csodás grafikai képességét (egyebek között) már
a blogunk kivitelezésekor is megcsillantotta. Nagyon szeretem a munkáit, mert szerintem egy olyan finomsággal , eleganciával közelít meg különbözö témákat, hogy nekem spec eláll a lélegzetem.
Nemcsak büszke tulajdonosa vagyok egyik legjobb képének (Szívrabló), hanem szegénynek addig mentem az agyára, míg elvállalta a komplett esküvö grafikai anyagának kivitelezését. Bár eleinte kétségei voltak, hogy nem érzi a témát, de bárki aki ránéz a képeire, tudja hogy ez nem így van. Testre szabott feladat, erre minden vagyonomat feltenném! (akkor is , ha nem sokról beszélünk :) Ès persze kösz a sok beszélgetést meg inspirációt, amikor akkor is adsz, ha nem tudsz róla! :D
Nézzétek meg milyen csodálatos dolgokat müvel, www.kicsik.freeblog.hu a portfolió vagy rajzaim menüpontok alatt, vagy direkt a www.amirajz.freeblog.hu elérhetöségén.
Zenebona
Mint már említettem, sikerült otthonlétünkkor jó néhány dolgot elintézni. 
Ilyen volt például, hogy sikerült leszerzödtetnünk egy zenekart.
Mivel ez nem kis horderejü probléma, Marcsinál kerestünk és kaptunk tanácsot. Rajta keresztül jutottunk el a Heimatklang zenészeihez.
Néhányan közületek ismerik a fiúkat. Harasztin (és persze máshol is) minden fontosabb eseményen felléptek már. Mivel a repertoárjuk olyan fantasztikusan sokrétü, ezért nálunk is ök vitték el a pálmát.
Ha nincs kedvetek augusztusig várni, a Heimatklang honlapján www.heimatklang.hu/zenek máris bele lehet hallgatni/kostólni abba, hogy mi vár rátok...többek között :D
Kéne, lenne, volna, ha...
Kicsit hosszabbra sikeredett a szünet, mint ahogy gondoltam. Na nem azért , mert nincs miröl írni (aki ismer tudja, hogy ilyesmiröl szó sem lehet nálam). Inkább az idö hiányzott.
Leadtuk a papírokat, hála Istennek. Most már Jüchenben vannak, csak mi nem voltunk még ott. Ez definitív egy pont, amit még nem sikerült kipipálni az elintézendök listájából. Mondjuk oda nem csak idö kell, hanem pénz is, mert nem kevés fizetöeszközt kellene magunkkal vinni.
Ha már ott vagyunk mehetnénk Schloss Dyckbe, mert szerezni kellene belépöjegyeket is , csak úgy nem lehet bemenni , még akkor se, ha fontos tehendöid vannak ott. :D
Aztán itt volt az anyukám , ami tök jó volt. November végén jött, pont az adventi idöszak elött. Csináltunk adventi koszorút anyósomnál például. Idén én kötöttem az ajtóra és rettenetesen elégedett magammal. ùgy néz ki, hogy sikerült némi tálentumot örökölni Mamitól, még akkor is , ha az utóbbi egy pár évben nem igazán nem úgy rajzolodott ki. ;D
Mami igazi angyal volt sütött-fözött , sokat mászkáltunk, voltunk a gyógyfürdöben punnyadni, szóval nem unatkoztunk. Ès fantasztikus dolgokat kaptunk töle ajándékba .
Aki nem tudná, Ö igazán kreatív darab és varázslatos dolgokat csinál füböl, fából, anyagból...Majd mellékelek egy pár fotót , mert tényleg csodaszépeket csinál.
Ja és elhurcoltam festeni velem, ahol még egyszer alátámasztotta , hogy micsoda tehetség lappang benne. Elsö óckodások után, közkívánatra csinált egy csendéletet, amin szinte alig látszik, hogy soha a büdösben nem dolgozott akvarellel. Nagyon fel is dobodott ettöl a tapasztalattól és megígértem, ha még egyszer jön, megint elviszem.
Aztán kinéztük, hogy hová szeretnénk menni nászútra. Találtam egy gyönyörü útat. 11 nap, all inkluzív, egy jaccuzi vízi bungalóban az Indiai-óceán egyik mesés kis atollján. Maledív - szigetekre húzna a szívünk és mint azt logikusan le lehet vezetni, nem olcsó. Föleg úgy hogy mindent nekünk kell megelölegezni.
Szóval most ez van egyenlöre röviden.
Fotókat késöbb mellékelek. Addig is cupp! A.
Félig-meddig
Reggel kissé ideges voltam. Nem tudom miért, de úgy éreztem hiába van minden papír, valami nem gömbölyü.
Tehát ülünk az anyakönyvvezetönk irodája elött, várunk és meredünk egy papírra. Csak elözetes megbeszélés alapján, idöpont kérésével lehet bejelentkezni, információt kérni, papírokat leadni- adja értésünkre. Mi meg nézünk egymásra, úgye nem ?!
Jön az anyakönyvvezetönk, betessékel. Mondjuk neki, hogy sorry, de ezt az idöpontkérös dolgot sikerült a gondolatvilágunkból teljes mértékben kiiktatni. Nálunk vannak a papírok? Már hogyne!
Àtböngészi, megáll az egy mondatos fordításomnál, a híres "az anya az NDK állampolgára" címünél, rám vigyorog "ja ez volt az...?"mondja. Hát igen mondom és nem próbálom vele éreztetni, hogy ezzel hogy megszívatot , pedig talán kellene. Miután semmi kivetést nem talált az iratainkban, közli, hogy sajnos nincs elég idönk arra (legalábbis neki), hogy megcsinálja a papírjainkat. Visszatapsol jövö hét csütörtökre.
Azt még gálánsan felajánlja, hogy azért már bejegyezne minket az esküvö idöpontjával. Mi meg mondjuk, hogy kösz, de inkább Jüchenbe mennénk.
Mintha csalódott lenne...
Mindenesetre felhívtam a telefonon nagyon kedvesen hangzó anyakönyvvezetönket Jüchenben. Azt mondta szívesen vár április 04-én , 13.30 egy igen kimondása céljából. :DDD
Még közölt egy pár tudnivalót a piszkos anyagiakról meg úgy általában. Az biztos , hogy meg kell látogatnunk öt is egyrészt befizetés céljából, másrészt a részletek megbeszélése végett. De az a tudat, hogy úgy mond "ez a harc lesz a végsö" ez kimondottan vigasztal, ennyi ...után.
Szóval indul a visszaszámlálás...:D
A gyürük úrai
Otthonlétünk egyik legnagyobb sikere bizonyosan az, hogy elkészültek a gyürüink.
A nap höse, ezért Móni unokatestvérem, akinek a zsenialitása nélkül nem jöhetett volna egy ilyen végeredmény létre.
Na de kezdjük elölröl a dolgokat. Megérkezésünkkor szinte elsöként hozzá vezetett útunk . Már júniusban méretet vett, igazából csak az utolsó simításokért.
Hétföre meg is csinálta a drága a gyürüket. Elöször kö nélkül, egy mérettel nagyobbra, biztos, ami biztos. Ès mit ad Isten? Az enyém gyönyörüen paszol, de a másik nem megy a Frank kezére!
Képzelhetitek az arcunkat ! Mint kiderült Frank a "rossz" kezére próbálta nyáron és így lett a méret véve. :DDD
Szóval ment az enyém a foglalóhoz, a Frankéval meg Móni küzdött egy tiszteletkört.
Szerdán újra játszottunk. Enyém kész, Frankkal közölte Móni, ha most nem jó, újra kell csinálnia az egészet. Passzolt!
Ment a vésöhöz. Pontosabban ment volna, ha a vésö nem betegedett le volna, meg a Móni.
Végülis sikerült megoldani. Ès íme a végeredmény.
Nekünk nagyon tetszik. Csak a Frank említette meg a Móninak , hogy felöle lehetett volna vékonyabb is. :D
Ehhez mondjuk azt is tudni kell, hogy amikor kiválasztottuk a gyürünket megkérdezte mindkettönket milyet szeretnénk. Franknak sikerült a legvékonyabb példányt kiválasztania. Mire Móni elvigyorodott és közölte vele, hogy láthatatlan gyürüt nem találtak fel !!!!